Már csak négyen voltunk, mert az egyik tesóm a múlt héten eltűnt - azaz jöttek érte és elvitték.
Kicsit hiányzott, de a többiekkel jókat kergetőztünk. Általában én találtam ki a játékokat, a többiek pedig követtek. Segíteni is akartunk a családunknak, így néhány helyen felástuk az udvart, hátha tetszik nekik.
Visszatérve a reggelre, lassan délelőtt lett. Éhes voltam, de valami szomorúságot is láttam mindenki szemében. Fél 11 körül azután beültünk az autóba - a kutyák közül csak én mehettem - és elindultunk. Pár perccel később viszontláttam az idegeneket, akiket új gazdáknak hívtak. Örültem nekik, Ők fontoskodva beszéltek a családommal, közben az egyikük ölébe vett, simogatott - csuda jó érzés volt, főleg mivel szeretem, ha simogatnak. Azután előkerült némi kaja is végre - de képzeljétek mi történt! Mire mindet felszedegettem, bekerültem valami műanyag ketrecfélébe. Mindenki nagyon kedvesen beszélt velem. A rácson keresztül kinéztem. Mellettem volt a kedvenc piros rongyom is.
Azután beraktak egy nagyobb zúgó dobozba, ahová az idegenek - az új gazdák is beültek.
egy jó órán keresztül utaztunk. Én elég álmos voltam, néhányszor el is szundítottam.
Azután egyszer csak megszűnt az autó zúgása. Megálltunk. Azt mondták, hogy hazaértünk, majd kosarastul kitettek a fűre. Mellékelek néhány képet erről a napról.
Ezen a képen elindultam felderíteni a terepet. Elvégre ez lesz az én kertem. |
Kaptam enni is a nagy ijedtségre, s mivel eléggé elfáradtam a sok izgalomtól, úgy döntöttem szundítok egyet. |
Valami felébresztett, talán enni vagy inni kéne, de most nem érdekel. Még mindig nagyon álmos vagyok... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése