Az első hét

Elég sok minden történt velem ezen a héten. Először is bejártam az egész kertet. szomszéd kutyák. kerítés, utca-papa, ül, kaja, szófogadó kutya, makacska, oltás

2015. szeptember 6.

Már reggel éreztem, hogy valami nem stimmel, Először is elfelejtettek reggelit adni. Azután meg mindenki izgatott volt. Sokat csörgött a telefon is.

Már csak négyen voltunk, mert az egyik tesóm a múlt héten eltűnt - azaz jöttek érte és elvitték.
Kicsit hiányzott, de a többiekkel jókat kergetőztünk. Általában én találtam ki a játékokat, a többiek pedig követtek. Segíteni is akartunk a családunknak, így néhány helyen felástuk az udvart, hátha tetszik nekik.

Visszatérve a reggelre, lassan délelőtt lett. Éhes voltam, de valami szomorúságot is láttam mindenki szemében. Fél 11 körül azután beültünk az autóba - a kutyák közül csak én mehettem - és elindultunk. Pár perccel később viszontláttam az idegeneket, akiket új gazdáknak hívtak. Örültem nekik, Ők fontoskodva beszéltek a családommal, közben az egyikük ölébe vett, simogatott - csuda jó érzés volt, főleg mivel szeretem, ha simogatnak. Azután előkerült némi kaja is végre - de képzeljétek mi történt! Mire mindet felszedegettem, bekerültem valami műanyag ketrecfélébe. Mindenki nagyon kedvesen beszélt velem. A rácson keresztül kinéztem. Mellettem volt a kedvenc piros rongyom is.
Azután beraktak egy nagyobb zúgó dobozba, ahová az idegenek - az új gazdák is beültek.
egy jó órán keresztül utaztunk. Én elég álmos voltam, néhányszor el is szundítottam.
Azután egyszer csak megszűnt az autó zúgása. Megálltunk. Azt mondták, hogy hazaértünk, majd kosarastul kitettek a fűre. Mellékelek néhány képet erről a napról.

Érdeklődve nézem, hová is kerültem. Kimenjek? Vagy ne menjek?  Új, ismeretlen szagok, zajok vannak kint. Talán inkább a kosárban kéne maradni, ezt már kezdem megszokni. Talán ha nem megyek ki, akkor hazavisznek - anyához, és apához. Kicsi vagyok, egyedül vagyok és félek....hol van a jó tündér?

Mégiscsak kijöttem körbenézni. abból még nem lehet baj. Van egy macska is. Megpróbáltam nem észrevenni, de ő észre vett. Remélem azért nem támad rám. Lehet, hogy barátok leszünk, és nagyokat kergetőzünk.

A két gazdán kívül, aki értem jött, másik kettő is van itt. Nagyon barátságosak, főleg a Papa, aki mellett ezen a képen állok. Egyből megkedveltem. Lehet, hogy mégiscsak jó dolog ez az új otthon. Tágas kert, szerető embercsalád - ez minden kutya álma.

Ezen a képen elindultam felderíteni a terepet. Elvégre ez lesz az én kertem. 

Ajjaj, baj van. Két idegen, nagy kutya is lakik itt, úgyhogy visszaszaladtam az új gazdámhoz. Ha fontos vagyok, megvéd ezektől az ugatós kutyáktól, Főleg a kisebbik ugat. Nagyon megijedtem, de megnyugtattak, hogy kerítés van, s azon nem tudnak átjönni a szomszéd kutyák. Aztán láttam, hogy egymáshoz sem tudnak átmenni. két külön családhoz tartoznak. 

Kaptam enni is a nagy ijedtségre, s mivel eléggé elfáradtam a sok izgalomtól, úgy döntöttem szundítok egyet.

Valami felébresztett, talán enni vagy inni kéne, de most nem érdekel. Még mindig nagyon álmos vagyok...

,,,így hát tovább durmolok.

Persze azért később kaptam vacsorát is, majd elaludtam az új gazdám ölében. onnan valahogy bekerültem a házamba. Elég kényelmes, puha, és a rongyon még ott volt anya és apa szaga is. Sok mindenről álmodtam. Hajnali háromig aludtam, akkor felébredtem, kerestem anyát vagy a tesóimat, de rájöttem egyik sincs itt. Életemben először egyedül ébredtem, Meg is ijedtem, és sírdogáltam, mire megjelent az egyik gazdám, megsimogatott és visszaaludtam. Hajnali fél hatkor viszont már fel kellett kelnem, mert elég éhes voltam. Még mindig úgy éreztem, hogy nagyon egyedül vagyok. Mihelyst sírni kezdtem, megjelentek a gazdáim, felvidítottak, játszottunk és persze ettem is.

2015. augusztus 22.

A mai nap úgy indult, mint mindig. A családom beszélt valami gazdákról, de nem nagyon foglalkoztam vele. Engem úgysem érint, én jól érzem magam itt.

2015. július 27.

Szia Világ! Három hete, július 4-én születtem, és állati kíváncsi vagyok ám rád!
Persze eddig inkább csak alszom, eszem, látszik is a képen, hogy ezek a kétlábúak körülöttem éppen a legszebb álmomból vertek fel. 

Ez vagyok én, a rózsaszín nyakörvvel. Azért nem vagyok mindig ilyen álmitos. 

Van négy tesóm, és egész álló nap velük játszom. 
Azt hiszem, az egész udvar a miénk lesz  - igaz, még nem merészkedtünk túl messze anyától. 
Néhány képet mellékelek magunkról.

Ezek a lánytesóim. Nem nagyon szeretik, ha fotózzák őket. Mellesleg megjegyezve én sem nagyon bírom a fényképezést. Egyelőre azt hiszem nem érdekel a fotómodell pálya. Inkább valami aktívabb, rohangálósabb foglalkozást szeretnék.